:-(

Miután Gabi megszületett, írtam egy szüléstörténetet.

Sajna most nem tudok ilyet írni, de muszáj vagyok kiírni magamból a dolgokat. Nagyon sokat gondolkoztam azon, közzétegyem-e ezt a bejegyzést, aztán úgy döntöttem, hogy igen.

Pár hónappal ezelött úgy döntöttünk, hogy szeretnénk tesót. Voltam dokinál június elején, utána el is kezdhettünk próbálkozni, és úgy nézett ki sikerült is. Amikor meg kellett volna jönnie nem jött meg és egy halvány csíkos tesztem is volt. Úgy gondoltam, hogy elmegyünk nyaralni és utána megyek dokihoz, mert addigra már kb. 8 hetes lesz és látunk már valamit. A nyaralás nagyon jó volt, utána nagy izgalommal mentünk a dokihoz, ahol nem kaptunk jó híreket. Sőt. Azt mondta, hogy a méretei alapján sokkal kisebb a baba mint amekkorának lennie kéne. Egy hét múlva, ( ez ma lett volna) vár a rendelőben egy újabb vizsgálatra.
Múlt héten pénteken voltunk Anyuval és Gabival vásárolni, hazafele már éreztem, hogy valami nincs rendben. Este olyan fél hét fele elkezdtem vérezni egy kicsit. Felhívtam a dokit, mondta hogy ha erősödik, akkor menjünk be a kórházba, mert pont ő az ügyeletes. Még szerencse, hogy Anyu átvitte Gabit magukhoz, mert este 11 fele erősödött a vérzés. Be is mentünk a kórházba. A doki megnézte ultrahanggal, azt mondta, hogy egyenlőre nem lát semmi olyat ami gondot jelentene. Hazajöttünk és aludtunk. Másnap reggel nem nagyon volt vérzés, aminek nagyon örültem, de ahogy kiértünk Tinnyére, megint elkezdtem vérezni, sajnos még erősebben. Délután amikor hazajöttünk, felhívtam a dokimat, ő azt mondta, hogy akkor most azonnal menjek be a kórházba, már beszélt a kollegájával. Aztán még visszahívott, hogy addig amig meg nem vizsgálnak, ne egyek és ne is igyak.. Bementünk, megvizsgáltak. Az ügyeletes doki azt mondta, hogy nem egyenletes a petezsák felülete és hogy van egy heamatoma is. Tehát 50-50%. DE bent kell maradnom. Na ez volt az a pillanat amikor nagyon elkeseredtem de választásom nem volt. Kaptam egy ágyat, sok gyógyszert és kikötötték, hogy akkor most szigorúan feküdni kell. Peti hazajött pár dologért, és visszahozta Nekem.
Éjjel persze alig aludtam forgolódtam össze-vissza, vagy hülyeségeket álmodtam. Reggel még mindig véreztem, de gondoltam a gyógyszerek csak segítenek. Bejött hozzám a Szilvi, ott volt jó sokáig. Olyan jó volt. Aztán elment, egy idő után jött a Tomi. Közben már komolyan, féltem elmenni pisilni, hogy mi lesz. Még ott volt a Tomi amikor rámtört egy borzasztóan nagy belső feszültség. Nem találtam a helyemet. Éhes is voltam, meg nem is, borzasztó volt. Úgy érzem, itt indult el valami nagyon rossz.
Közben kiderült, hogy Peti mégis be tud jönni, mert elengedték a munkahelyéről. Anyu is telefonált, hogy behozzák kicsit Gabit. Be is jöttek, ez a kis gengszter borzasztóan sokat segített, a feszültségem is oldódott, igaz azért sírtam is egy sort.
Szerencsére megengedték, hogy Peti tovább bent legyen, olyan 9 óra fele ment haza. Megint jött az éjszaka, ami már egy fokkal jobb volt mint az előző.
Reggel olyan fél 8 fele jött a dokim, kérdezte hogy vagyok, mondtam, hogy háát. Mondta menjünk és megvizsgál. Le is mentünk az ultrahang szobába, megvizsgált és egy idő után mondta, hogy teljesen szét van esve már a petezsák, úgyhogy muszáj megműteni. Borzasztó érzés volt, de tudtam, hogy sajnos nincs más választás.Doki mondta, hogy még délelött megcsinálja, ha lesz szabad műtő. Felhívtam Petit, Anyut és Tomit, hogy mi a helyzet. Peti mondta, hogy jön nemsokára.
Jött is. Olyan negyed 11 fele jött értem a műtős, hogy akkor menjünk. Lementünk a műtőbe, kitöltöttem egy papírt, kérdeztek rajta mindenfélét. Mindenki nagyon normális volt megint, segítetettek kicsit oldani a feszültséget. Felfeküdtem az asztalra, rátették a jobb kezemre a vérnyomásmérőt, a balba betették a branült. A vérnyomásom megint 150/100 volt, de azt mondták, hogy ez ilyen helyzetben teljesen normális. A doki most csak annyit mondott, hogy szép álmokat. Láttam rajta, hogy ő sem túl vidám. Beadták az injekciót, pár másodperc múlva elkezdett forogni a világ és utána el is aludtam. A szobámban ébredtem fel, Peti ott volt. :-))
10:40 volt kb. Utána már picit többet mászkálhattam, szerencsére nem fájt a hasam. Fizikailag nem volt olyan vészes a dolog, a lelki része inkább. De volt egy olyan hülye érzésem. A műtét után egy idővel mintha megkönnyebbülést éreztem volna. Nem azért mert nem maradt meg a baba, hanem azért, mert a két napig tartó folytonos félelem, bizonytalanság, hogy akkor most mi lesz, közben pedig éreztem legbelül hogy nagy baj van, teljesen felőrölt.
Este bejött a doki, megvizsgált, és mondta, hogy hazamehetünk. Örültem neki nagyon és Peti is.
Elmondott pár dolgot amit be kell tartani. 6 hét múlva kell menni kontrollra és két hónap múlva próbálkozhatunk újból.

Mikor elment, azt mondta, hogy ne aggódjunk, "FOG MÉG SÜTNI A NAP" .